Alter Ego

Inkább vakondok vagyok. Arra a kérdésre, hoigy milyen állat, ha metaforikusan szeretném kifejezni a bennetek foglaltságom, így felelnék. Mert az egy olyan állat a tudomásom és sztereotípiáim szerint, mely kielégíti az alkalmasint felbukkanó és körbenéző életformét. És ha jó…

Holnap haza megyek.. holnap után.. pénteken. És egyre mélyebbre süllyedek a múltban... ezt látom az időben visszalépve a partról. A hagymakarika külső ívéről a sietős belsőt nézve.. folyton utolér és lehagy a vágy, hogy megújítsam a régi szépet. Ott mozog, egy csomó, meg…

Egy kis felújítást igényel.. korrodálódtak a lépcsők néhol, és mállik a vakolat. De nem láttam benne igazi potencialitást, nem hogy aktualitást.. csak a nyakamba szakadt. Ha lehetek őszinte magához...ne tegeződjünk. Benőtte a gaz, felveti a mocsok. Pont ilyent keresett?Pont.És…

Ha az "ember" szerecsés, átélheti azt tudatos lényként, mint magzatként: az egyedfejlődés törzsfejlődéskénti megismétlődését a gondolati világának kiteljesedésében... ha átélheti a hátborzongató megrázkódtatást, mikor a pupilla kitágul a hátán és a karján a…

kötött pályán, [...] vitték az emberi masszát a vonatok a vágóhidakra, a gyűjtőhelyekre, még a végállomás, a párhuzamosok találkozása előtt leömlesztették, és a fájdalmuk feleérsödve csapódik le ma is, ha nem kerül a testbe-szellembe-lélekbe, beléoltják.. de észre sem…

Abból a szűretlen nedűből innék, mely a lecsapódó, kondenzálódó ködből képződik, mely közted áll és köztem. Csak egy kicsit nedvesíteném be az ajkam, míg átgondolom a helyeket, pozíciókat, talán a relativizálás szegecselt küszöbére is lépnék, hogy azt feltételezzem:…

Szárazon kéne tartani a puskaport, és hinni. Akármit is jelentsen, akárhogy írják körül - messziről érkező habok nyaldossák a partját, hordalékkal teszik tiszteletüket. Délutánra már a talpnyomok se maradnak meg, a takarítók nem különböznek, csak a hiányuk tűnne fel, a…

...halt meg. Nem én mondom, a sok gúnyolódó kérdés után nem érzeleghetnék. Ha büszke lennék.. azt mondanám, csak bemásolok.- Ön fél tőle? - Mitől? A haláltól? - Igen.Nem rettegek. Inkább kíváncsi vagyok, hogyan fog megtörténni. Napról napra gyengülök. Lehet, hogy így,…

Zörej. Hanghatás. Százhúsz decibel. Nitro-cellulóz illata száll a szélben, kéné, salétromé, magnéziumé. Ahogy a közhelyek puffognak. A többi néma csend.Mint a vihar után. A feszültség sem érezhető már, nyugodt, és tiszta a levegő. Hamlet öröksége, ami maradt. Fenntartotta…

Szokott útvonalon, kötött pályán. Késve, vagy sietve, de ugyanoda, Újperencián innen, Édentől keletre. Ahol voltam, mindenki magával hozta a vele fél szimbiózisban élő problématisztogató-halait –a gócpontokra tapadnak, csak úgy csüngtek róluk, kisebbek, nagyobbak (nem…

...mesélte egy öreg sámán. Apáról fiúra szállt a történet. Tűz láng, sokáig csak amellett mérték. Valami lehetett a földön, bogarak, vagy egy titok a homokban -írás, mert mind, akik ott ültek, lehajtották a fejüket, és csak meredtek maguk elé, mintha a szemük szervetlen…

Megkörnyékez az érzés.. talán az érzet. Szeretném csupán érzetnek betudni. Mindent biokémiai, téves pszichológiai folyamatokra fogni. Meg nem élt pillanatok keresztre feszítésének megélésének tekinteni... fenn a koponyék hegyén olyan dicsőn áll, ami megrepeszti a templom…

Ebben az őszinte pillanatban a kérdésre azt felelném, igen ő. Titokban még mindig ő a legszebb. Miért? Próbálom elhessegetni a visszatérŐt. Olyan mélyre temetni, hogy generációknak ne legyen problémája belőle. De a sugárzás a talajt, a betont, a szarkofágot megrepesztette... ha…

Hallgassunk a szívre. Egy izom, de hanggal! A harmadik legtöbbet foglalkoztatott szerv az interneten, a keresők előszeretettel katapultálják az arcunkba.. széles a termékpaletta szívekből: véres, félig átsűtött, fűszeres, vagy odaágetett. Tálaltak már jégszívet is;…

Vajon hogy, és miért találtam ezt ki? Miért álmodok csillagokat az égre? Embereket, kék, szürke, zöld szemmel? Kellemetlen természettel, és olyannal, amit magamévá tennék. Közébük helyezkedtem. Felépült minden, egy egész rendszer. Tökéletes óraszerkezet, kauzalitás.…

Rámtört egy érzés. El vagyok veszve... nem találom a dolgaimat. De akinek nincs semmilye, az nem is veszítheti el semmit. Akkor talán csak volt? Mindenesetre a tükör túloldaláról is megvizsgáltam a helyzetet. Mi van, ha nem én vagyok elveszve, hanem csak mások nem találnak?…

Hmm... Az ősz csodás évszak. Megbabonáz a színeivel. És még érezni a nyár melegét, az illatát. Az őszi nap sugaraiban pedig van valami hívogató, valami nem elvilági. Mint augusztus végén, amikor egy utolsót sóhajt az évszak... még a hideg napok előtt egy hosszú sétát tettem…

Tél van. Én mégsem fázom. A tekintetem belefúrom a sötétségbe... koldusként ringatózom a jégtáblámon, fekszem, mint egy holt. Elszédülve. Valami kis jelre várok. Távol, a horizonton, hátha ott jelentkezik - remélem. De nem jön fel a Nap. Már fél éve a horizont alatt jár.…

Végre... feltételesen csak, le kell szögezni! A bírónő azt mondta, hogy mehetsz, amerre látsz, de azért nincs harag! Maradjunk barátok, ápoljuk tovább... de mit, azt már nem tudom, megnézem talán a jegyzőkönyvet. Addigra kimentem rágyújtani, nehogy a hirtelen jött friss levegő…

Amerre a gerinc hajlik, az élet is olyan formát követ. A sorrend nem biztos. Lényeg, hogy igazoljon. Üldögéltem, meg fanyalogtam a szobám sarkában. Már szinte mindent kihordtak belőle, az én aktív közreműködésemmel, alá kell írni... lenne hát helyem, de én bevackoltam magam az…

A pályaudvarnak hangulata van. Érkező, induló vonatok. Vannak melyek áthaladnak, csak addig lassítanak, hogy el tudjam olvasni a graffitiket az oldalukon. Ami egyenesen utánozhatatlan, az a váróban megforduló számtalan ember. Jön fel az áradat a csatornából, aztán elszivárog ki…

Van egy álmom (de nincsen túl jól). És van egy életem. Ki tudja melyik, melyik...Sokszor úgy érzem, az álom valószerűbb... amikor belenézek egy pocsolyába, és találkozik a tekintetünk, van bennem valami furcsa. A gondolatmenetet eddig minden esetben félbeszakítottam. Hanem az…

Vajon a csónakban ülő, öreg halász mit látna belőlem, ha egy partnak csapodó hullám lennék? Miközben fél szemmel figyeli a zsákmányára áhítozó sirályokat, s komótosan megtömi a pipáját, milyen gondolatok cikázhatnak a mélyen ülő, vigyázó szemek mögött? Egyáltalán…