Tél van. Én mégsem fázom. A tekintetem belefúrom a sötétségbe... koldusként ringatózom a jégtáblámon, fekszem, mint egy holt. Elszédülve. Valami kis jelre várok. Távol, a horizonton, hátha ott jelentkezik - remélem. De nem jön fel a Nap. Már fél éve a horizont alatt jár.…
Az utolsók közt...
2008.11.10. 01:37 | Amin Rozstokány | Szólj hozzá!
Címkék: mese gondolatok sötét utolso jegesmedve
A nép hangja