Inkább vakondok vagyok. Arra a kérdésre, hoigy milyen állat, ha metaforikusan szeretném kifejezni a bennetek foglaltságom, így felelnék. Mert az egy olyan állat a tudomásom és sztereotípiáim szerint, mely kielégíti az alkalmasint felbukkanó és körbenéző életformét. És ha jó helyen tekintget az állat, elcsíphet egy szemkontaktust. És máris a kiöntött ürge szárazbarátja lesz, mert belefullad abba a nézésbe. De ez.. egy pátosszal megtöltött hurka, finom, de esztétikai szempontból annyira talán nem is kívánatos. Szofisztikált kifejezése a hazugságnak, hisz ténylegesen nem is bonyolódhatnék egy szembogár kitines vázába bele, mert oda se nézek... pláne nem úgy. Így a magam módja az, mi zsinórmérték a kavarodásban, ebben, hogy nem tudom mi lesz a következő mondat...
2010.10.15. 04:53 | Amin Rozstokány | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ciklamen.blog.hu/api/trackback/id/tr62373134
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
A nép hangja