Holnap haza megyek.. holnap után.. pénteken. És egyre mélyebbre süllyedek a múltban... ezt látom az időben visszalépve a partról. A hagymakarika külső ívéről a sietős belsőt nézve.. folyton utolér és lehagy a vágy, hogy megújítsam a régi szépet. Ott mozog, egy csomó, meg egy világ erre rátűzve, vessző, vessző, vessző, felsorolás, festés. Bár nem kímélhetném az anyagiakat (ez at jelentené, gazdag lennék), hogy jobban kifejtsem a korlátol képességű ujjak megjelenítette gondolatsort. ....beütött az édes, pezső lőre.. :S
De nem Amaretto..
Bedobtam egy követ a tóba. Nem gondoltam, hogy ami elfér a bal kezemben, az ekkora hullámokat gerjeszt. Aztán mégis, itt állok ledöntve, iszaptól és sástól áztatottan. Mekkora szerecse, hogy a visszavinuló víz nem vitt magával! És mekkora szerencsétlenslg is. Bár megfulladtam volna bele, s lettem volna egy.. a csappfolyósított léttel. Ehelyett csak vágyhatok az úszásra, de tüdővel nem merülhetek olyan mélyre, mint a tüdős lények. Mert, nem láátam, hogy az ostor lesz, mely önmagéba visszacsattan, de engedtem a hívásnak. És így az emberek közeléb e kerültem, mint a kukákat feltúró barnamedvék, latin nevükön ursus arctus, az egyik legsikeresebb.. kiszedegettem a maradékot és függővé váltam, mert volt benne valami.. ezért, így visszagondolva kilőném magam. Talán minden més lenne, Bizonyéra nem talákoztam volna az egyes és kettes emberekkel. Megmaradt volna a tévolság? Bár tudnám a választ... de ha kiugrana az aranyhal elém azt kívánnnám, had élhessem végi újra
Had érezhesem.. újra.. az első pillanatot, hogy.. találkozom valakivel, és elmegyünk valamerre. Nehéz felfogni.. illetve felfogni könnyű,, cska rossz rágondolni, hogy újra nem lehet.. illetve még nemem történt meg.. tehát még lehet... de az jó votl. és most t nem az....
Az idő... ott voltam, ott voltam a kevésbé régmúltban, és talán tt is leszek. És ezt a csatornafedelet most lezárom, leheggesztem. Holnap talán már... nem, de.. holnap ilyenkor talán már alszom
A nép hangja