Egy kis felújítást igényel.. korrodálódtak a lépcsők néhol, és mállik a vakolat. De nem láttam benne igazi potencialitást, nem hogy aktualitást.. csak a nyakamba szakadt. Ha lehetek őszinte magához...ne tegeződjünk. Benőtte a gaz, felveti a mocsok. Pont ilyent keresett?
Pont.
És még akkor valami... a sok szoba, meg.. terem, meg csarnok. Valahol van egy, vasráccsal, rozsdaporral fedett ajtó. Sosem találtam meg még, de nem is kerestem. Nem mertem. Ott, mögötte állítólag egy asszony üvölt. Fájdalmában. Megszüli magát, újra és újra, a magát megszülő magát. Nem tudom, hogy fért be oda. Ekkora hassal.. állítólag egyszer, eg sötét, hideg estén rongyokba bugyolálva érkezett. De azt is mondják, a portások, hogy ők aztán nem engedtek be soha senkit engedély nélkül, pláne nem asszonyokat. Gyanús nőket. De az nem tagadták, hogy ha elhallgatott a házak, épületek között fütyülő szél, valamit hallottak.. mint a kagylóban a tenger moraját. Nem tudják, hogy került oda, keresték, átfésülték, zseblámpák tucatjait.. már szinte szponzorai voltak az égő és az elem kereskedőknek.. elhasználkták. Ott üvölt valahol szülési fájdalmai vannak..
A nép hangja