Alter Ego

Megkörnyékez az érzés.. talán az érzet. Szeretném csupán érzetnek betudni. Mindent biokémiai, téves pszichológiai folyamatokra fogni. Meg nem élt pillanatok keresztre feszítésének megélésének tekinteni... fenn a koponyék hegyén olyan dicsőn áll, ami megrepeszti a templom…

Tél van. Én mégsem fázom. A tekintetem belefúrom a sötétségbe... koldusként ringatózom a jégtáblámon, fekszem, mint egy holt. Elszédülve. Valami kis jelre várok. Távol, a horizonton, hátha ott jelentkezik - remélem. De nem jön fel a Nap. Már fél éve a horizont alatt jár.…

Van egy álmom (de nincsen túl jól). És van egy életem. Ki tudja melyik, melyik...Sokszor úgy érzem, az álom valószerűbb... amikor belenézek egy pocsolyába, és találkozik a tekintetünk, van bennem valami furcsa. A gondolatmenetet eddig minden esetben félbeszakítottam. Hanem az…

Vajon a csónakban ülő, öreg halász mit látna belőlem, ha egy partnak csapodó hullám lennék? Miközben fél szemmel figyeli a zsákmányára áhítozó sirályokat, s komótosan megtömi a pipáját, milyen gondolatok cikázhatnak a mélyen ülő, vigyázó szemek mögött? Egyáltalán…