Alter Ego

Hmm... Az ősz csodás évszak. Megbabonáz a színeivel. És még érezni a nyár melegét, az illatát. Az őszi nap sugaraiban pedig van valami hívogató, valami nem elvilági. Mint augusztus végén, amikor egy utolsót sóhajt az évszak... még a hideg napok előtt egy hosszú sétát tettem…

Tél van. Én mégsem fázom. A tekintetem belefúrom a sötétségbe... koldusként ringatózom a jégtáblámon, fekszem, mint egy holt. Elszédülve. Valami kis jelre várok. Távol, a horizonton, hátha ott jelentkezik - remélem. De nem jön fel a Nap. Már fél éve a horizont alatt jár.…

Végre... feltételesen csak, le kell szögezni! A bírónő azt mondta, hogy mehetsz, amerre látsz, de azért nincs harag! Maradjunk barátok, ápoljuk tovább... de mit, azt már nem tudom, megnézem talán a jegyzőkönyvet. Addigra kimentem rágyújtani, nehogy a hirtelen jött friss levegő…

Amerre a gerinc hajlik, az élet is olyan formát követ. A sorrend nem biztos. Lényeg, hogy igazoljon. Üldögéltem, meg fanyalogtam a szobám sarkában. Már szinte mindent kihordtak belőle, az én aktív közreműködésemmel, alá kell írni... lenne hát helyem, de én bevackoltam magam az…

A pályaudvarnak hangulata van. Érkező, induló vonatok. Vannak melyek áthaladnak, csak addig lassítanak, hogy el tudjam olvasni a graffitiket az oldalukon. Ami egyenesen utánozhatatlan, az a váróban megforduló számtalan ember. Jön fel az áradat a csatornából, aztán elszivárog ki…

Van egy álmom (de nincsen túl jól). És van egy életem. Ki tudja melyik, melyik...Sokszor úgy érzem, az álom valószerűbb... amikor belenézek egy pocsolyába, és találkozik a tekintetünk, van bennem valami furcsa. A gondolatmenetet eddig minden esetben félbeszakítottam. Hanem az…

Vajon a csónakban ülő, öreg halász mit látna belőlem, ha egy partnak csapodó hullám lennék? Miközben fél szemmel figyeli a zsákmányára áhítozó sirályokat, s komótosan megtömi a pipáját, milyen gondolatok cikázhatnak a mélyen ülő, vigyázó szemek mögött? Egyáltalán…

Nehéz újra felvenni a régi élet fonalát. Főleg, ha abból próbál az ember valahogy elszökni. Távolságot tartva, és nélkülözve a megszokott dolgokat. A lényegen ez se változtatott, az életmód ugyan más, de az azt igazgató személy megegyezik. A név, a helyzet csak egy köntös.…

Megérkeztünk. Átszállásos vonatozás után: ahogy Csepelen elhagyjuk a kötött pályát, s nagyot szippantunk az itthoni levegőből, elgondoljuk, mit hagytunk magunk mögött. A sarkig tárt ajtó nyikorgó zsanérjai, a padon alvó hajléktalan hirtelen megelevenednek. Zajok, szagok.. mind…