Alter Ego

Hmm... Az ősz csodás évszak. Megbabonáz a színeivel. És még érezni a nyár melegét, az illatát. Az őszi nap sugaraiban pedig van valami hívogató, valami nem elvilági. Mint augusztus végén, amikor egy utolsót sóhajt az évszak... még a hideg napok előtt egy hosszú sétát tettem…

Tél van. Én mégsem fázom. A tekintetem belefúrom a sötétségbe... koldusként ringatózom a jégtáblámon, fekszem, mint egy holt. Elszédülve. Valami kis jelre várok. Távol, a horizonton, hátha ott jelentkezik - remélem. De nem jön fel a Nap. Már fél éve a horizont alatt jár.…

Végre... feltételesen csak, le kell szögezni! A bírónő azt mondta, hogy mehetsz, amerre látsz, de azért nincs harag! Maradjunk barátok, ápoljuk tovább... de mit, azt már nem tudom, megnézem talán a jegyzőkönyvet. Addigra kimentem rágyújtani, nehogy a hirtelen jött friss levegő…